Az autóbontókat általában két fajta ember keresi fel. Az egyik, aki az autójához szeretne valamilyen alkatrészt vásárolni, és a bontott alkatrészt találta a legjobb alternatívának, a másik, aki a már nem használt járművét szeretné véglegesen kivonni a forgalomból. Ebben az írásban az utóbbiakkal fogunk foglalkozni.
Miért veszünk autót? Mert kell a munkánkhoz, mert gyorsabban tudunk vele közlekedni, mert egyszerűen szeretünk vezetni… számos oka lehet. Viszont minden autótulajdonos tudja, hogy egy autónak komoly fenntartási költségei vannak akkor is, ha egy métert sem gurulunk vele. Biztosítás, teljesítményadó, tárolás… érthető hát, hogy amikor az autó eljut abba az állapotba, amikor már nem nagyon lehet használni, a tulajdonos előbb-utóbb igyekszik megszabadulni ezektől a költségektől. Pláne, ha mellette egy másik, jellemzően újabb autót is fenn szeretne tartani. Aki pedig így dönt, annak egy bontót kell felkeresnie.
Ha valaki a pontos jogszabályi háttérre kíváncsi, a 369/2014.-es kormányrendeletet célszerű első körben átbogarásznia.
Röviden a lényege a következő: ahhoz, hogy az autónkat véglegesen kivonjuk a forgalomból, egy ún. bontási átvételi igazolásra van szükségünk.
Ilyen igazolást a regisztrált autóbontók tudnak kiállítani nekünk, ha leadjuk náluk szeretett autónkat bontásra.
Miért csak bontókban lehet leadni az autókat? Azért, mert a hulladékká vált gépjárművek veszélyes hulladéknak minősülnek, amit kezelni kell.
Ez a kezelés az ún. szárazra fektetés. Ennek során az autókból eltávolítják és hatástalanítják a veszélyes hulladékokat és azok alkotóit.
A teljesség igénye nélkül ilyennek minősül az üzemanyag, a különböző olajok,
egyéb folyadékok, akkumulátorok, az övfeszítő és a légzsákok robbanó (pirotechnikai) patronjai.
Ezeket a veszélyes alkotókat a bontó eltávolítja, külön-külön gyűjti, majd elszállíttatja.
Az autó épen maradt részeit megpróbálja bontott alkatrészként értékesíteni, amit pedig ilyen módon sem sikerül eladni, azt ócskavasként kilóra eladják.
Ha korábbi cikkeket, írásokat olvasunk a témában, esetleg megkérdezünk valakit, aki évekkel ezelőtt vitte bontóba az autóját, gyakran találkozhatunk azzal a kifejezéssel,
hogy „legalább valamennyit fizettek érte”.
Ellenben, ha manapság érdeklődünk egy bontónál, hogy van egy autónk,
amit leadnánk bontásra, szíven üti az embert pár tízezer forintos ár, pláne, amikor megtudja,
hogy ezt nem ő kapja, hanem még neki kell fizetnie a szállításért… de mi történt pár év alatt?
A 2008-as gazdasági válságot megelőzően az ócskavasért 70-80 forintot fizettek a bontóknak kilónként, mára ez a szám a 10 forintot sem érti el.
Vagyis, ha egy autóból egy fél tonnás roncs marad, aminek már nincsenek eladható alkatrészei, az 15 évvel ezelőtt 30-40 ezer forintot ért a bontónak hulladékként,
míg ma alig pár ezer forintot. Ez már önmagában is komoly különbség, és figyelembe se vettük a forint gyengülését.
Hogy mást ne nézzünk, 2006 óta a garantált bérminimum több, mint a háromszorosára nőtt!
Ez alapján könnyen belátható, miért van az, hogy évekkel ezelőtt a bontók némi túlzással élve egymásra licitáltak a hulladékká vált járművekért,
akár a megye másik végéből is ingyen szállították be telephelyeikre ezeket, és a kivonással kapcsolatos ügyintézést is ingyen átvállalták,
ma pedig a legtöbb helyen annyit tudnak csak felajánlani, hogy ha a tulaj beviszi a bontóba a járművet, akkor térítésmentesen átveszik.
Ha úgy döntünk, hogy autónkat bontásra szeretnénk adni, mindenekelőtt keressünk meg egy autóbontót. A regisztrált autóbontók listája a Közlekedési hatóság oldalán megtalálható. Vigyük magunkkal a személyes iratainkat (személyigazolvány, lakcímkártya), valamint a jármű papírjait (forgalmi engedély, törzskönyv). Rövid ügyintézést követően megkapjuk a bontási átvételi igazolást, visszakapjuk a rendszámtáblát, majd ezekkel és az autó papírjaival bármelyik kormányablakban ki tudjuk vonni véglegesen a járművünket a forgalomból. A cikk megírásának pillanatában a végleges kivonás költsége 2.300 Ft.
